Hogyan és mikor került az életedbe az ülőröplabda?

2010-ben Batai János és Gál János tudomást szereztek a 2008-ban történt balesetemről. Megkerestek és a invitáltak, hogy próbáljam ki magam az ülőröplabdában. Előtte ugyanis kézilabdáztam, nem állt messze tőlem a sport. Elmentem egy edzésre, ahol először csak figyeltem a fiúkat, ismerkedtem velük és magával a sportággal. Megtetszett a légkör és mivel mindenféleképpen szerettem volna egy olyan elfoglaltságot, ahol hasznosan töltöm az időmet, így nem volt szükség további noszogatásra.

Mit jelent számodra most az ülőröplabda?

Elég nehéz volt elsajátítani a röplabda fortélyait, mivel előtte sosem próbáltam, sokszor fel akartam adni, amit a csapattársaim nem engedtek, amiért nagyon hálás vagyok, hisz mostanra az életem egyik legfontosabb részévé vált, beleszerettem az ülőröplabdába. Nagyon szeretek edzésre járni, mindig várom a meccseket, tornákat, a második családommá vált a csapat. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem csapattársaimnak eddigi támogatásukat, és kiemelném Kovács Gábort és Radasovszki Gábort, akik a pályán kívül is sokat segítenek.