Hogyan és mikor került az életedbe az ülőröplabda?

1985-ben Gál János és Tóth István megkerestek, hogy lenne-e kedvem ehhez a sportághoz. Akkor Szekér László volt az edző, elmentem néhány edzésre, ismerkedni egy kicsit, aminek az lett a vége, hogy ott ragadtam a fiúk között. Nagyon élveztem már újoncként is, hogy ide kerülhettem. Az első célom az volt, hogy minél hamarabb a csapatba kerüljek, a pályára, minél többet játszhassak. Ahogy egyre biztosabb voltam következő lépésként a válogatottságot céloztam meg. Hamarosan sikerült a nemzeti válogatott tagjaként is szerepelnem.

1988-ban, a START vállalatnál dolgoztam, ami kifejezetten megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztat. A START támogatásával megalapítottuk a Sportula SE-t, hogy egyre több csapat legyen, amivel izgalmasabbá tehető a bajnokság, illetve több játékos felkutatásával a nemzeti együttes is biztosabb alapokra támaszkodhat. Ebben az időben így két röplabda csapata volt Nyíregyházának.

Mit jelent számodra ez a sport?

Most 5 évi szünet után álltam vissza, mert nagyon hiányzott a mozgás és a társaság. Az eddigi sikereinket nagyon jó érzés felidézni, minden egyes meccs, torna, győzelem, együtt töltött idő örök emlék marad.